Felháborító és röhejes állásinterjúk

Állásinterjúra mentem egy céghez. Vezetői személyi asszisztenst kerestek, nyelvtudással. Az interjú, és maga a munkavégzés helyszíne is a világ végén volt, de már ez sem érdekelt, és egyébként is tetszett a pozíció, a körülmények. Az interjú jól sikerült, bekerültem a második fordulóba. Itt mással kellett beszélgetni, és már angolul is. Itt is megfeleltem, és vissza kellett mennem harmadik fordulóra, ezúttal ahhoz az emberhez, akinek az asszisztenst keresték. Pénzről egész idő alatt szó sem esett. Egy hét múlva örömmel értesítettek, hogy én nyertem el az állást. Kérdeztem, hogy akkor kaphatnék végre felvilágosítást arról, hogy mennyiért fogok dolgozni? És bemondtak egy olyan összeget, ami a fele volt annak, mint ami nekem a megélhetéshez szükséges. Kibuktam. Elment erre a körre három hetem, egy csomó bumlizásom a világ végére, végig úgy kezelték az embert, hogy vegye óriási megtiszteltetésnek, ha ő lesz a befutó. A végén pedig felajánlanak egy takarítónői fizetést. Többet be sem tettem oda a lábam.